50 éves a Radnóti óvoda

Részletek az ünnepi műsorból:

"Csodák márpedig vannak. Pici apró csodák, amelyeket becsempészhetünk a hétköznapokba. Nem kell sem varázspálca, sem varázsköpönyeg hozzá, még csak varázsigét sem kell mondogatni, hogy létrejöjjön. Akkor hát mi a titka? A titok bent van a mi óvodánkban. Az óvó nénikben, gyerekekben, szülőkben. A mi hétköznapjainkban rejlő csodák benne rejtőznek a gondolatainkban, elképzeléseinkben, ott bújnak meg azokban az ünnepekben, amelyeket mi teremtettünk meg magunknak, amelyek újra meg újra elvarázsolnak felnőttet, gyermeket egyaránt, csak tettekre kell váltanunk őket.

„ Egyszer régen édesanyám, megfogta a kezemet.

Kicsit féltem, amikor az óvodába vezetett.

Csodálkoztam: Mennyi játék! Mennyi asztal! Mennyi szék!

Gyorsan telt el a legelső nap, gyorsan futott el a hét. „

Donászi Magda gyönyörű versrészletét hadd idézzem – egykori óvodás éveimből.

Azóta sok év telt el, és én töretlen lelkesedéssel az óta is oviba járok.

kezdte beszédét a tagóvoda vezetője, Lóki Zoltánné.

Minden ember azzal a szándékkal éli meg életét, hogy jelet, emléket hagyjon maga után. Az emberek egy részének megadatik, hogy kisebb nagyobb alkotással élje túl halandó életét, és a pedagógusok ilyen szerencsések, folyamatos alkotó munkájuk révén a jelenben, a jövőnek nevelnek fel nemzedékeket.

Alkotó tevékenységük bár láthatatlan, mégis maradandó. Ők azok, akik a gyermekek számára értékes mintát mutatnak. E nélkül az óvoda csak egy épület lenne a sok közül. Tető alá hozott téglafal. Az itt folyó tevékenység az, ami fontossá teszi az óvodát.

Nincs ember, aki ne emlékezne kedves óvónénijére, ne tudna óvodai emléket mondani…

Mi is emlékezni jöttünk. Arra az óvodára, ami 1968-69 nevelési évben fogadta az első gyermekcsoportokat, itt e falak között.

Egy óvoda történetét 50 év távlatából már kutatni kell, hiszen az akkori ovisok mára többnyire nagyszülők. 1968–ban felépült egy csillogó épület Uránváros közepén, mert az akkori építők, várostervezők hittek abban, hogy mindig lesz benne gyermek, mindig lesz benne feladat, fejlődik, kiépül a városrész, s kell a legkisebb nemzedéknek is a Tudás Háza.

Fontosnak tartom köszönetet mondani mindenkinek, aki részese volt az óvoda 50 évének, és tisztelet azok előtt, akik mindig többet akartak annál, amit az adottságokból megvalósítani lehetett. Nehéz, de talán annál szebb múltra tekinthet vissza ez az intézmény. 50 év! Mennyi, Mennyi munka, öröm, türelem, remény, siker, csalódás, élmény, kitartás, álom van az elmúlt fél évszázad mögött. S milyen hátteret szolgáltattak ezek az évek.

Art Buchwald szavaival élve:  „Nem tudom, hogy a kor, amelyben élünk, a legjobb vagy a legrosszabb. De biztos vagyok benne, hogy ebben a korban kell élnünk, akár tetszik, akár nem.” 

- Itt és most- volt és van dolgunk. 50 év alatt rendszerek, törvények, rendeletek, jöttek- mentek. Antal Jutkát idézve:”Szerintem nem volt és nem lesz még egy olyan óvónői nemzedék, aki ennyit tett az óvodaügyért”. Már aktív dolgozóként éltük át a rendszerváltást, az új nevelési program bevezetését. Saját helyi programot írtunk, minőségirányítási programot, esélyegyenlőségi tervet készítettünk, és alkalmaztunk, újabb diplomákat szereztünk, és saját szervezésű programok bevételből vagy pályázatokkal igyekeztünk biztosítani a tárgyi felszereltséget. A Radnóti u. óvoda ebben a jelentős változássorozatban azért maradhatott meg annak, amiért szeretjük, és amiért 50 éve népszerű, mert fő feladatát soha nem tévesztette szem előtt: gyermeket nevelni, hitet és tudást adni, képességeket és készségeket fejleszteni.

Külön köszönet azoknak az óvodapedagógusoknak, dajkáknak, konyhai dolgozóknak, ped. asszisztenseknek, adminisztrátoroknak, udvarosoknak, akik áldozatos munkájukkal beírták nevüket az 50 év óvodásainak lelkébe. Hála azoknak, akik megtanították és megtanítják az óvodások számára, amire a gyerekeknek nem gyerekként, hanem majd felnőttként lesz óriási szükségük. Hála azoknak, akik a saját családi életüket is háttérbe szorítva vezették és vezetik a gyerekeket a jövő felé."