Befogadás-beszoktatás
A beszoktatás tervezése nálunk:
a pécsi Radnóti M. Utcai tagóvodában
Mottónk:
„Hadd lássák, hogy én most szenvedek! És hiába dobják a labdát
Nem gurítom vissza… Nem lehet.
Itt fogok ülni a széken estig S a mesét sem hallgatom.
Úgy sem tetszik.” (Ranschburg Jenő: Első nap az óvodában)
A beszoktatás hogyan is történik?
· A gyermek és szülő (eddig a nyílt napokon) megismerkedik az óvodával, annak dolgozóival, helyiségeivel, udvarával.
· A szülővel való közös óvodába lépés (1-2 nap), általában augusztus végén, szeptember elején.
· Ismerkedés az óvodai élettel, biztonság megalapozása (1-2 hónap).
· Az óvodai élet rendszerének, napirendjének megismerése, szokás-szabályrendszer gyakorlása (egész évben).
· Visszaszoktatás (betegség stb. miatt folyamatos).
A beszoktatás az új környezethez való alkalmazkodás, beilleszkedés, elfogadás.
A három éves gyermek megváltozott élete a befogadással kezdődik. Ekkor tudatosodik a gyermekben, hogy az óvodába lépve már nem kíváncsi látogatók, szívesen látott vendégek, hanem egy alakuló közösség tagjai.
A szülők felé nyitottak vagyunk, már az óvodai év kezdete előtt betekintést kaphatnak az óvoda életébe. Többek között ezt a célt szolgálja a nyílt napok, a honlapunk vagy a beiratkozás személyes jellege. Tájékoztatjuk a szülőt a nevelési programunkról, a házirendről. Rövid ismertetőt is adunk minden érdeklődőnek. Ha a szülő magabiztosságot sugároz gyermeke felé, akkor biztonságérzetet kelt a gyermekében, a kisgyermek félelme is kisebb, hiszen látja, hogy a szülei sem aggódnak, tehát neki sincs miért. A környezetváltozás azonban mindig megterhelő, hogy mennyire az, függ a gyermek temperamentumától és korábbi tapasztalataitól. Egyformán lényeges azonban mindegyiküknél, hogy hagyjunk időt a beszokásra.
A "fokozatos beszoktatás" az anya (szülő, nagyszülő) jelenlétében zajlik. Kedvenc játékukat, tárgyukat is behozhatják, ezzel is megkönnyítve az első napok elválását, a szorongást. A beilleszkedési folyamatot másként éli meg a családból, a bölcsődéből, a más óvodából érkező gyermek. Másként, akinek nagyobb testvére már jár az óvodába, és másként az egyke.
Az óvodai élet a biztonságot nyújtó, derűs légkörben indul. Szeretetteljes, biztonságot adó, érzelem gazdag csoportot hoztunk létre. Nem az a célunk, hogy mindent megengedjünk a gyerekeknek, hanem a gyermekközpontúság úgy jelenjen meg, hogy gyermeki tartást, önállóságot, s egészséges öntudatot, kibontakozási és önmegvalósítási lehetőséget adjunk a gyerekeknek. A csoportszobánk felfrissül az új – korcsoportnak megfelelő – játékhelyekkel, játékokkal, könyvekkel. Fontos szerepet kap a kényelmes, meleg, otthonos babaszoba, ahol puha mesepárnák, az alvóhely a nyugalom helye lesz.
A csoportba beilleszkedett gyermekeket érzelmileg is felkészítjük az újak folyamatos fogadására. Az ésszerű keretet adó szokás-szabályrendszer biztonságérzetet, nyugalmat, a gyermek védettségét, a közösségi érzelmeiknek alakulását szolgálja. A csoportban tevékenykedő felnőttek közötti összhangot, egyező nevelő hatás megteremtését célozzuk.
Szokás-szabályrendszer a napirendhez alkalmazkodik, rugalmasan alkalmazkodva a gyerekek életkori sajátosságaihoz.
A szülőkkel való jó kapcsolat időigényes. Bármikor, amikor hozzák a gyermeket, időt kell szakítani arra, hogy az éjszakai, a reggeli történéseket, gondokat megtudjuk. Ennek tudata a gyermek egész napi testi-lelki komfortérzetére rányomja a bélyegét, hiszen ha tudjuk, ismerjük ezeket, akkor bánásmódunkat elfogadóan ehhez tudjuk igazítani.
Célunk, hogy a befogadás személyes, egyéniséghez igazodó személyhez kötött differenciált módon valósuljon meg. A gyerekek testi, lelki szükségleteinek kielégítése, melegség, szeretet átadása. A gyerekek érezzék biztonságban magukat, ismerjék meg a környezetükben lévő felnőtteket, a társakat.
Feladataink:
-
A gyermekek megismerése, minél több információ „begyűjtése”.
-
Partneri kapcsolat kialakítása a szülőkkel. (elfogadás, empátia stb.) A szülők támaszt, segítőtársat találjanak bennünk gyermekeik neveléséhez.
-
Kölcsönös információ-áramlás, szülők tájékoztatása a nélkülük eltöltött első órákról.
-
A gyermek számára elegendő idő és törődés biztosítása. Az első két hétben mindhárman többet töltünk a csoportban.
-
Lehetőség biztosítása a szülőknek nevelési programunk megismerésére, betekintésre az óvoda mindennapjaiba.
-
A rugalmas napirenddel megalapozzuk a csoport szokás-, és szabásrendszerét, a közösségi élet alapjait.
-
A gyermekek érzelmi megnyilvánulásaira nyugodtan reagálunk, szorongásaikat oldjuk.
-
A lovagoltatók, höcögtetők, simogatók, ringatók, hintáztatók, mondókák kerülnek előtérbe.
Sikerkritériumok:
ü El tudják mondani nevüket, csoportjuk nevét, jelüket.
ü A csoportban dolgozókat nevükön szólítják.
ü Csoporttársaik keresztnevét megjegyzik.
ü Észreveszik, ha valaki hiányzik.
A csoportban fontos számunkra minden kisgyerek. Bátorító neveléssel viseljük gondjukat. Mindhárman egyformán következetesen ugyanazt kérjük. Bátorítás módszerének lényege: Elfogadjuk a gyerekeket olyannak amilyen, megbecsüljük őket, bizalmat mutatunk a gyerekkel szemben és ez neki önbizalmat ad, elmondjuk 100x, hogy bízunk benne, minden apró teljesítményt elismerünk, meg is tapsolunk, tudatjuk mindenkivel, hogy itt az óvodában lehet tévedni. A gyerekek fejlesztése kis lépésekben történik, megkeressük mindenki erősségét, erre építünk, de a gyengeségeket is erősítjük.
”Lehet a gyermeket könyvből nevelni, de minden gyermekhez más könyv kell!” (T. Gordon)
Érezzük a felelősséget a befogadás időszakában. Ez a felelősség akár ezrekben mérhető közvetlenül vagy közvetve is. Tudjuk, hogy az óvónő a nyugalom és a szeretet, a természetes elfogadás meleg, puha érzésével békét sugároz. Ez a béke beépül minden gyermek személyiségébe, napi tevékenységébe. Ezért lehet az, hogy itt természetes csend honol, a gyermek érdeklődik, nyitott, beszédes, mert itt a gyermek a fontos, és az ő gondolatainak, kívánságának, gondjainak mindig elegendő – a gyermek számára elegendő - idő és törődés jut.
Tisztelettel és szeretettel: Lóki Zoltánné tagóvoda vezető
|